Birka Berta

Amikor valaki először találkozik Birka Bertával, általában felkiált:

- Hű, de ari minibari! Kisfiú?

Ilyenkor a szülei elnézően mosolyogva megrázzák a fejüket. Nem haragszanak a kérdezőre a tévedése miatt, hiszen Berta gyapjától nem látszik, hogy a birkababa kisfiú vagy kislány. Annál is inkább hiheti Bertáról bárki azt, hogy kisfiú, mert ő egy igazi feketebárány. A szőre is fekete, és minden más szempontból is kilóg a sorból. Állandóan valami csínytevésen töri a fejét. Hol a kandallóba bújik be, hol a kormos kéménybe. Előfordult már olyan is, hogy együtt dagonyázott a kismalacokkal a sárban.

De Birka Papa és Birka Mama nem tudnak rá haragudni, mert Birka Berta ugyanakkor egy nagyon kedves és meleg szívü birkalány. Mindig segít a szüleinek, ha kérik, és mindig kedvesen megosztja a reggelijét a testvérkéivel. Csak hát kalandvágyó. És persze, semmitől sem fél. Úgyhogy időről-időre elcsatangol, hogy új kalamajkákba bonyolódjon.

Történt egyszer, hogy Berta egy kicsit túl messzire csatangolt. Be a sűrű erdőbe. És mire rájött volna, hogy a "messzire" igazából túl messzire lett, már késő volt, és ráesteledett. Ő pedig hiába kereste a kijáratot az erdőből, sehogysem találta, annyira sötét volt.

- Hahó! Segítség! - kiabálta Berta.

- Hahó! Segítség! - válaszolta valaki.

- Van ott valaki? - kérdezte a kisbárány.

- Van ott valaki? - válaszolta a valaki.

Berta rájött, hogy ez a beszélgetés nem vezet sehová, hát futásnak eredt. Szegény kicsi báránnyal még az idő is elbánt, mert eleredt az eső. Úgyhogy ő csak szaladt jobbra, szaladt balra a sötét, esőáztatta erdőben, és mialatt nem talált ki belőle, jól bőrig ázott. Nagyon-nagyon megijedt, de annál sokkal jobban elfáradt. Annyira elfáradt, hogy végül lekuporodott egy bokor alá, és álomba szenderült.

Birka Papa és Birka Mama átvirrasztotta az éjszakát. Nagyon aggódtak kisányukért, de úgy döntöttek, hogy otthon várják reggelig, hátha mégis hazaér, aztán miután felkelt a nap, ők is a keresésére indulnak.

Így is lett, kisbáránykáikat a nagyijukra bízták, ők pedig a felkelő nap sugaraival együtt elindultak megkeresni Birka Bertát.

Sajnos az éjszakai eső minden lábnyomot elmosott. Ezért nem volt mit követni, csak Birka Mama anyai megérzését.

- Az erdőben lesz, Papa. - mondta Birka Mama.

- Rendben Mama, nézzük meg. - válaszolta Birka Papa, és már indultak is az erdő felé. Nagy-nagy szerencséjükre nem messze az erdő bejáratától az egyik bokor alatt észre vettek valamit. Meggyorsították lépteiket, és ahogy közelebb értek hozzá, látták, hogy valaki alszik a bokor alatt.

- Berta, te vagy az? - kérdezte meglepetten Birka Papa.

A békésen szunyókáló kisbárány ugyan módfelett hasonlított Bertára, mégis volt valami nagyon furcsa rajta.

Édesapja kérdését hallva az alvó kisbárány azonnal felébredt és felkiáltott:

- Apa? Apaaaa!

Boldogan futásnak eredt, szüleinek azonban tátva maradt a  szája a csodálkozástól.

Ha hiszed, ha nem, az éjszakai nagy eső lemosta Bertáról az összes csínytalanság minden piszkát, így Berta szőre olyan fehér volt, hogy fehérebb már nem is lehetett.

- Berta kicsim! Gyere ide, Te rosszaság. - kiabálta felé édesanyja, miután magához tért, és boldogan ölelte át a kisbárányt.

Így derült ki, hogy Birka Berta nem is feketebárány, ahogy az egész család hitte. Ő pedig ettől a naptól kezdve nem törte több rosszaságon a fejét, mert jól tudta, hogy nagy baj lehet belőle.

Berta a mese elején még fekete, a végén pedig fehér. Neked van kedvenc színed? Ha igen, melyik az?

Milyen dolgokat tudsz mondani, amik a kedvenc színedben pompáznak?

A birkás termékeket ide, vagy az adott képre kattintva tudod megrendelni.