NyáLajos

NyáLajosról a kiscsigáról két dolgot lehet tudni. Az egyik, hogy a szülei és nagyszülei nagyon sok nevet adtak neki, mire megtalálták az “igazit”, a másik pedig, hogy roppant mód szeret csúszkálni.

Lajos anyukája mindig kislány csigáról álmodozott. Már nevet is adott neki titokban, Latyak Rézinek hívta képzeletben. Aztán kiderült, hogy a kiscsiga fiú lesz, ésNyáMami névötlet nélkül maradt.

A kiscsiga nagymamája, özv. dr. Házhfalussy Edömérné, Grétike, olyan unokára vágyott, akinek ugyanolyan kacifántos neve van, mint neki magának. Ám a nagyinak, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk a továbbiakban Gréti Csigának, sajnos nagyon szegényes volt a fantáziája. Olyanok jutottak eszébe, mint Csiga Biga, (amire az út szélén már sok-sok csigafiú hallgatott), vagy mint a Kakaós Csiga, de ezt a nevet is túl laposnak találta. Harmadik ötlete a Hexencsussz volt, ami már kellőképpen kacifántos volt ugyan, de NyáMami kijelentette, hogy kiszalad a világból, ha így kell szólítania a kisfiát. Gréti Csiga sajnos nem élhette meg a kiscsiga névadó ünnepségét, mert éticsiga lévén addigra ő már ment a levesbe.

Aztán ott volt Dr. Nyálka Rezső, a csigafiú apai nagypapája. Ő ragaszkodott hozzá, hogy unokáját a híres-neves tudós csigáról Nyúlmán Hugónak nevezzék el, ám a kiscsiga szülei ennél sokkal szerényebbek voltak, ezért ezt a nevet is elvetették.

Csuszinka Kálmán, NyáLajos apukája legjobb barátjáról, a néhai CsigAlfrédról nevezte volna el kisfiát, ám NyáMami nem szerette volna, hogy gyermeke egy olyan csiga nevét viselje, akire régebben az út szélén rálépett egy dühös kisfiú.

Nem volt hát mit tenni, a család megvárta, míg a kiscsiga a világra jött. Amíg a csigababa békésen szunyókált az árnyékban, összegyűltek köréje, és úgy tanácskoztak. Gyönyörködtek benne és közben azt figyelték, mi az, ami leginkább igaz a kiscsigára.

“Kék”. – állapította meg NyáMami. A Kék Csiga nevet viszont mindannyian leszavazták.

“Vigyori”. – állapította meg Gréti Csiga, de nem sokkal ezután sajnos megfőzték, ezért a többiek ezt a nevet is elvetették.

“Törékeny”. – állapította meg Csuszinka Kálmán, mert még mindig CsigAlfrédra gondolt, ezért a családtagok ezt a megjegyzést meg sem hallották. Vagy legalább is úgy csináltak.

“Nyálas. Meg olyan Lajosos.” – állapította meg Dr. Nyálka Rezső, aki a legokosabb volt a családban. Még egy kicsit gondolkozott, ahogy nézte békésen szuszogó unokáját, majd szemében hirtelen fény csillant, és lelkesen felkiáltott: “Legyen a neve NyáLajos!”

A kis csiga anyukája és apukája rögtön érezték, hogy ez lesz az igazi, ezért örömükben csápjaikat összeütögetve tapsoltak a nagypapinak. Így lett hát NyáLajos NyáLajos, aki nevéhez híven valóban nyálas volt. Meg olyan Lajosos.

Ő ennek (hogy olyan nyálas) roppant mód örült is, hiszen a csiganyálon remekül lehetett csúszkálni, amit ő kifejezetten élvezett. Naphosszat csusszant hát ide-oda, bár először nem ment neki annyira gyorsan, amennyire szerette volna. Csúszkált a járdán, csúszkált a kerítésen, csúszkált az elhajított sörösdobozon és az útszéli lámpaoszlopon. Aztán, amikor elkerült a csigabölcsibe, rájött, hogy a többi kiscsiga is szeret csúszkálni, hát onnantól versenyt csúszott a barátaival.

Egészen korán kiderült, hogy NyáLajos nem csak szeret csúszkálni, de tud is. Jóval gyorsabban és ügyesebben, mint a többiek. Nagy szerencséjére családja, akik már a névadásnál is figyeltek arra, hogy milyen is ő, felismerve csúszkálási tehetségét, beíratták a legnevesebb csúszóiskolába. Hosszú hónapok kemény gyakorlása után NyáLajos csusszant az utcában a leggyorsabban. Annyira gyors volt, hogy az egyik nap elcsúszott a szemetes kukától egészen a buszmegállóig, ahová a többi csiga egész életében nem jutott el.

Így lett ő az utca leghíresebb csigája, NyáLajos a csúszóbajnok, akinek a nevére – amit olyan nehezen adtak neki – az egész csiganemzettség emlékezni fog, amíg csigavilág a csigavilág.