Tütü, a tűzoltóautó

Kalandia fővárosában, Szuperhéten élt a kicsi tűzoltóautó, Tütü. No, ebben az első mondatban három fura név is szerepelt, igaz? Vegyük hát őket szépen, sorban, és nézzük meg, miért ez a nevük!

Kalandia tele van csupa-csupa kalanddal. Lakói nagyon szeretik, hogy városai és települései mindig tartogatnak a számukra valami izgalmas meglepetést. Egyszer a folyók változnak hullámvasúttá egy napra és a gyerekek szabadon utazhatnak rajtuk egészen az óvodáig és vissza, máskor pedig palacsinta eső esik, így aznap kicsi és nagy egész nap tömheti a hasát a kedvenc édességével. Feltéve, hogy szereti…

És hogy miért hívják Kalandia fővárosát Szuperhétnek? Természetesen azért, mert itt a hét minden napjára jut valami szuper kaland. A hétfő a langyos esőé. Minden hét elején egy órán keresztül esik a langyos, nyári zápor. Igen, télen is. Ilyenkor a város lakói felveszik gumicsizmáikat, esőkabátjaikat, és együtt ugrálnak a pocsolyákban, vagy épp megpróbálják átugrani azokat. Kedden cuki szőrmukik jönnek hosszas dögönyözésre, de aki nem dögönyözni akar, az számháborúzhat vagy vízibombásat is játszhat velük. A szerda a szivárványcsúszdáé, a csütörtök a felhőderbié, a péntek a csokifagyihegymászásé, a szombat az éjszakai cirkuszé (mert másnap ott sem kell bölcsibe, oviba menni), és a vasárnap a virágfüggőágyak napja, ahol meseszép függőágyakban ringatózva pihenhetik ki a város lakói az egész heti kalandokat.

Most, hogy megfejtettük Kalandia és Szuperhét nevét is, lássuk, mért hívják a kis tűzoltóautót Tütünek!

Amikor Tütü még egészen picike tűzoltóautó volt, nagyon félt a tűztől. Amikor csak meglátott akár csak egy icipici gyufalángot, elkezdett dadogni, és ahelyett, hogy szólt volna valakinek, hogy tűz van, csak annyit tudott eldadogni, hogy tü-tü-tü-tü… Nem telt sok időbe, hogy társai elkezdjenek gúnyolódni ezen, hisz ki látott még olyat, hogy egy tűzoltóautó fél a tűztől, ugye?

Tütü ezért egyre visszahúzódóbb lett, egy idő után már nagyon nem szeretett oviba járni, de ezt nem mondta meg a szüleinek, mert tudta, hogy nekik dolgozniuk kell azért, hogy Kalandiában, és azon belül Szuperhéten mindig minden rendben legyen, és hogy a napi kalandok békésen teljenek.

Tütünek volt egy barátja, Dodó, a rendőrautó. Őt nem azért hívták így, mert dadogott, csak így hívták és kész. Dodó soha nem csúfolta Tütüt, szívesen félrehúzódott vele a többiek elől és órákig tervezgették, hogy hogyan fogják biztosítani a szuperheti kalandok háborítatlanságát, ha majd felnőnek. Ilyenkor, képzeletben Tütü egyáltalán nem dadogott. Száz és száz hősies tettet hajtott végre, amiben mindig megmentett egy-egy kalandot, vagy egy-egy veszélybe került embert.

Álmodozás közben tehát Tütü egyáltalán nem volt bátortalan, sőt, leginkább bátornak volt nevezhető. Ám nap végén, amikor elő kellett jönni az ovi biztonságos sarkából, ismét csak egy félszeg és dadogós tűzoltó autócska volt, aki a tűztől félt a leginkább és ezt nagyon szégyellte is.

Történt, hogy egy átlagos keddi napon, hogy Tütü és Dodó nagy riadalom hangjaira lett figyelmes az oviban. Tűz van, gyerekek, igyekezzetek! El kell hagynunk az ovit. – mondta az óvónéni lassan, de nyugtalanul. Dodó azonnal el is indult a többiekkel, hogy minél előbb elhagyja az épületet, azonban senki nem vette észre, hogy Tütü annyira meg volt rettenve, hogy meg sem moccant. Jó pár perc kellett neki, hogy legyőzze rémületét és elinduljon kifelé. Ám eddigre már majdnem az egész ovi lángokban állt. Tütü fecskendőjét maga előtt tartva locsolt maga elé és úgy törte át magát a lángokon. Már majdnem ki is ért az oviból, amikor rémült nyüszögésre lett figyelmes.  Egy aprócska szőrmuki remegett a sarokban, - hiszen a kedd a szőrmukik Szuperhetes napja - kezében a konyhából elcsent gyufa, amivel ügyetlenül játszott és abból lett a baj. Tütü meglátva a rémülten sírdogáló szőrmukit egy percig nem gondolkodott. Bátran átverekedve magát a lángokon odagurult a kis muki elé, és közben kinyújtotta felé kosaras létráját. A megrettent szőrmuki gyorsan beugrott a kosárba, és Tütü már sarkon is fordult, és száguldott vele kifelé a lángokban álló óvodából. Fecskendőjével még nagyobb vízsugarat fújt, és az így szűk járaton néhány másodperc alatt ki is jutottak épségben a szabadba. Az épület előtt rémülten várta őket az ovi apraja-nagyja. Amikor meglátták Tütüt a kis szőrmukival, mindenki boldog örömujjongásban tört ki, Tütü pedig büszkén látta, hogy milyen szeretettel és csodálattal jönnek oda hozzá a kicsik és nagyok, hogy lássák, ki az, aki megmentette a kicsi szőrmukit.

Onnantól kezdve senki sem gondolta róla, hogy gyáva vagy nevetséges, amiért fél a tűztől. Ám onnantól Tütü már nem is félt tőle, mert tudta, hogy minden adottsága megvan hozzá, hogy legyőzze, még ha olyan félelmetes is.

Van olyan dolog, amitől félsz? Ha van, mi az?
Sikerült már ilyenkor legyőznöd a félelmedet? Mi segített ilyenkor?

Ha kíváncsi vagy a termékekre is, amiken Tütü, a tűzoltőautó szerepel, akkor kattints ide, vagy a képekre!