Orbán Nikolett: A panda, aki nem kapott színt

Izgalmas nap köszöntött a világra. Azt tudni kell, hogy egészen idáig unalmas fekete-fehérbe öltözött minden: az egértől az elefántig, a papagájtól a legutolsó iciri-piciri bolhácskáig. Az egész olyan volt, mint egy hatalmas havas táj. Bár ez nem volt olyan izgalmas, hiszen nem hó volt, tehát értelemszerűen azokat a legjobb dolgokat sem lehetett megtenni, mint például a szánkózás, vagy a hóemberépítés.

Na, mármost ez a reggel nem éppen úgy indult, mint a többi. Egyszer csak egy hatalmas ecset került elő, egy óriási pemzli, hatalmas bozonttal és valami gyanús valamit csöpögtetett magáról. Színeket hozott, mégpedig: barnát, zöldet, kéket, pirosat, hogy a legmenőbb színeket említsem. Azt hiszem, nem kell mondanom, mennyire meglepődtek a fekete–fehér állatok, mikor ez a hatalmas pemzli hirtelen végigcsiklandozott a hátukon, s egyszerre láss csodát! Nem volt többé unalmas állatsereglet! Lett helyette barna medve, vörös róka, citromsárga kanári, sőt még az odvába gyorsan elkúszni vágyó kígyócska is végre olyan zöld színt kapott, hogy arra csak annyit lehet mondani: EJHA!

A világ egyszerre megtelt színekkel! A vidám csörgedező patak kéken énekelt: LICCS – LOCCS! A kakas elégedetten rázta meg szivárvány színű tollát, és a legférfiasabb – úgy értem – legkakasosabb hangján eresztette ki hangját, jelezve elégedettségét: KUKURÍKÚ! Sőt, még a szégyenlős méhecske is szerényen kiengedett magából egy ZÜMM!-öt csodálkozva simogatva rendkívül divatos barna-sárga csíkos kabátját.

Ám egy valakinek fogalma sem volt erről a csodáról: az illető mélyen húzta a lóbőrt a barlangjában, ami noha hűvös volt, de el kellett ismerni, rendkívül csendes és kényelmes lakásnak volt mondható. Panda – merthogy így hívták – álmosan dugta ki fejét a barlangból. Sehogy sem értette, mi ez az új érthetetlen rikácsolás, kereplés, csörgés, zúgás, sziszegés, zümmögés. Aztán elámult: A világ, amit eddig ismert, hirtelen színesbe öltözött: ha tudta volna, melyik szín melyik, akkor sem lett volna képes felsorolni, olyan sok volt belőle!

De, ó jaj! Pandánk szomorúan lehorgasztotta fejét, és végignézett termetes alakján.

- Ej! Kellett nekem aludnom! Most jól megjártam... – gondolta, miközben elhagyta barlangját, hogy felfedezze az új színpompás mesevilágot, ami immár végre megtelt élettel és boldogsággal.

Ahogy bóklászott lehajtott fejjel, találkozott a többi állattal, akik nagy-nagy örömmel csodálkoztak rá egymás változására. Nagy meglepetésében azonban mindenki megcsodálta őt is.
- De szép fehér a bundád! - mondta egy papagáj. - Milyen szép fekete a folt a szemed körül! - kiáltott fel egy színes tollú tőkés réce. - Fantasztikusan kiemelik a nózid piros színét. - okoskodott egy leguán.

A kis panda ekkor már egyáltalán nem volt szomorú. A világ színei és a boldog állatok mind rádöbbentették, hogy az ő visszafogott színei épp oly csodálatosak, mint a legélénkebb zöld vagy legvadabb lila. Ő épp így válik egyedivé a sok-sok színes társa között, akik el sem tudnák másképp képzelni a bundáját, mint fekete-fehéren.

Miért lett először szomorú a panda?

Sorolj fel három színt, amit ismersz!

A fekete vagy a fehér színt kedveled jobban? Miért?



Ha kíváncsi vagy a termékekre is, amiken Panda szerepel, akkor kattints ide, vagy a képekre!