Nagyné Németh Anita: Bence és a kopott kisautó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kék játékautó, aki eltévedt a városban. Kis gazdájának, Bencének a hátizsákjából esett ki, amikor hazafelé mentek az óvodából. Az öreg kisautó szomorúan kereste az ismerős utcát, de sehol sem találta a jól ismert házat, Bence otthonát. Kopott kerekei nehezen bírták a hosszú kilométereket, de gurult kitartóan, közben pedig kis tulajdonosára gondolt. Amikor a pékség előtt haladt el, eszébe jutott, milyen jó étvággyal szokta habzsolni Bence is az itt vásárolt sajtos rudat. Aztán meg szembejött egy kisfiú, aki ugyanolyan baseball sapkát viselt, mint amilyet Bence szokott.

- Milyen szerencse, hogy idős korom ellenére legalább a szemem jó, különben azt hihettem volna, hogy ez a kisfiú a sapkában az én kis gazdám! – gondolta magában, amikor a gyerek elszaladt mellette.

Hamarosan egy játékbolthoz érkezett. Hirtelen csúfolódó hangokra lett figyelmes a kirakatból, ahol játékautók sorakoztak:  

- Nem találod a roncstelepet? Észrevetted, hogy lekopott a festéked? Ilyen külsővel hogy mersz kigurulni az utcára? – nevetgéltek rajta a fényesen csillogó, büszke járgányok.

Az ütött-kopott kisautó szégyenlősen elfordult, rájuk se mert nézni. Mindegyik olyan hibátlan volt. Aztán miközben saját hibáit méricskélte, váratlanul elmosolyodott:

– A törött első lámpám… Akkor történt a baleset, amikor Bence azt javasolta, hogy versenyezzek Pöff-pöffel, a traktorral. – idézte fel a baleset körülményeit a kisautó. - A festékem meg azért kopott le, mert néha még Bence kiskutyája is megrágcsált, vagyis inkább megcsiklandozott. – kuncogott a kék kisautó, majd folytatta… Minden sérülésem egy kedves emlékhez kapcsolódik. Olyan izgalmas kalandokhoz, amiket kis tulajdonosommal együtt éltünk át! Ezek mutatják, hogy engem szeret valaki! Hogy velem játszik valaki! Én ezekre igenis büszke leszek! – emelte magasabbra lámpáit a kisautó.

Ebben a pillanatban pedig igazi meglepetés érte. Bence szaladt felé az utcán. Rögtön kezébe szorította régóta keresett kisautóját.

- Végre megtaláltalak! Nagyon hiányoztál! – mondta kedvesen Bence a játéknak.

Együtt hazafelé indulva a kisautó odapillantott a játékbolt kirakatába. A márkás játékok továbbra is ott feszítettek. Most azonban látszott rajtuk, hogy féltékenyek. Ritkán történik olyan, hogy egy kisfiú nem csodálja meg őket a kirakatban. Bence azonban nem foglalkozott semmi mással, csak az ő kis elveszettnek hitt, kopott autójával. Nagyon boldog volt, hogy megtalálta.

- Örülök, hogy ráleltél a járgányodra, Bence! – mondta otthon az édesapja a kisfiúnak. Aztán kezébe vette a kisautót és folytatta: látszik rajta minden közös kalandotok nyoma. Hozom a szerszámos ládámat, gyere, javítsuk ki együtt a sérüléseit.

Miközben felidézték a vagány autóversenyeket, szépen kipofozták a kisautót és gyönyörű ezüstösen csillogóra festették az ablakait is.

- Néhány hibát nem tudtunk eltüntetni, de azok úgyis a te szereteted nyomai, Bence! – mondta az apuka és átölelte kisfiát.

Neked is van kedvenc játékod?

Mit szoktál vele játszani?

Van olyan sérülés rajta, ami egy közös játékra emlékeztet Téged?



Ha kíváncsi vagy a termékekre is, amiken Bence a kisautó szerepel, akkor kattints ide, vagy a képekre!