Fischer Judit: Csillám, a legbátrabb egyszarvú 

Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen és a Varázserdőn is túl, volt egyszer egy mesés hely. Szivárványországnak hívták. Egyszarvúak, vagy ahogy mások nevezik őket, unikornisok éltek ott,  akik egytől-egyig csodálatos tulajdonságokkal bírtak. Néhányan énekükkel képesek voltak előcsalogatni a Napot, mások esőt tudtak fakasztani a felhőkből, és bizony olyanok is akadtak, akiknek lépte nyomán nyílni kezdtek a virágok.

Csillámnak, a legeslegfiatalabb egyszarvúnak is volt egy fantasztikus képessége: amikor ugyanazzal a patájával egymás után hármat dobbantott, az összes víz jéggé fagyott. S bár övé volt talán a legnagyobb hatalom, ő mégis haszontalannak és unalmasnak érezte magát, és egészen másra vágyott.

- Soha senkinek nincs szüksége rám meg a vacak jegemre. - gondolta, és minden este azt kívánta, bárcsak reggelre szárnyai nőnének, hogy végre ő is a felhők között játszhasson és a napfényben csilloghasson, mint a repülő egyszarvúak. Azok csak úgy suhantak egyik szivárványtól a másikig, ezüstös szárnyukon megcsillant a napfény, és közben ámulatba ejtő látványt nyújtottak.

Csillám naphosszat képes volt a szivárvány tövében búslakodni. A többiek kedvesen hívták játszani, kergetőzni, de semmi nem enyhítette bánatát.

Aztán egy fényes tavaszi reggelen nagy robajra lett figyelmes. Ijedten szaladt ki a mezőre s nézett körbe, hogy mi lehetett az, honnan jöhetett a zaj. Nem sokkal később nagy patkódobogással egy csapat unikornis jelent meg. Egyenesen Csillám felé tartottak, hogy figyelmeztessék.

- Menekülj! Fel a dombtetőre! Gyorsan, gyorsan! Mindjárt átszakad a gát! - kiabálták, majd a domb felé vették az irányt.

Csillámnak először földbe gyökerezett a lába, mozdulni sem tudott az ijedségtől. Tudta, hogy a gát védi az egész völgyet a hatalmas erejű árvíztől. Ha az eléri őket, Szivárványországból semmi sem marad. Hirtelen támadt egy ötlete, s a biztonságot nyújtó dombtető helyett a gát felé sietett. Amikor odaért, a víz már majdnem áttörte a gátat. Ekkor hármat dobbantott patájával, de olyan erőset, hogy a föld is beleremegett. S láss csodát, a víztömeg azon nyomban megfagyott.

A szárnyas egyszarvúak ekkor már körülötte repkedtek és hangos éljenzéssel ünnepelték őt.

- Megmentetted Szivárványországot! Te vagy a legügyesebb és legbátrabb közülünk!

Hamarosan mindenki ott termett és ámulattal néztek Csillámra, a legeslegkisebb egyszarvúra. Miután mindenki megdicsérte őt, közösen megerősítették a gátat, és mire a víz felolvadt, újra biztonságban voltak.

Csillám roppant büszke és boldog volt. Rájött, hogy az ő tudománya is nagyon értékes és fontos. Többé nem volt oka másokra irigykedni, így ezentúl minden nap vidáman játszott a mezőn ő is a többiekkel, s közben örömmel pillantott fel a szivárványok között repkedő társaira.

Neked is van különleges tulajdonságod?

Ha lehetne egy csodás képességed, mi lenne az?



Ha kíváncsi vagy a termékekre is, amiken Csillám az egyszarvú szerepel, akkor kattints ide, vagy a képekre!