fantasztikus négyes pop up.png


Kutyi

kutyiKutyi igazi csibész. Alapvetően ő egy ugri-bugri, játékos, hízelgős és nagyon élénk blöki. Mégis van vele egy óriási bibi. Amióta kutyabölcsibe jár, az egyetlen éles aprócska fogával mindenkibe beleharap, aki valamiért nem tetszik neki.

Nem akar ő rosszat. Sőt nem is mindig harapott.

A bajok akkor kezdődtek, amikor elkezdett bölcsibe járni. Az egyik nap észrevett a sarokban egy sípolós gumikacsát, és az nagyon megtetszett neki. Ő épp csak odament, hogy megszaglássza, amikor megjelent Kormos, a bölcsi "réme", és jól beleharapott Kutyi popsijába. A kis blöki nagyon megijedt, nem tudta mire vélni a dolgot, de aztán szépen lassan úgy értékelte a történteket, hogy itt ez a "szokás". Azóta ő is mindig harapott, ha valamit nagyon szeretett volna.

Pitypangot, az uszkárlányt akkor harapta meg, amikor az éppen ivott, mert Kutyi is szomjas volt, és nem fért hozzá a tálkához.

Bolhást, a pumit akkor, amikor az el akarta ásni az ebédből megmaradt csontját egy későbbi alkalomra, mert ő is rágcsálni akart, mégpedig azonnal.

Pamacsot pedig akkor, amikor kiásta az előző nap elrejtett rágcsálnivalót. Kutyit az sem érdekelte, hogy mindkettő lerágott csont volt… A legnagyobb falat a postás hátsója volt, de az egy külön mesét is kitöltene.

Harapott, ha álmos volt, és akkor is, ha nem.

Harapott, ha éhes volt, és akkor is, ha nem.

Harapott, ha rossz kedvű volt, és akkor is ha nem.

És harapott, ha harapós kedvében volt, és akkor is, ha nem.

Kutyi Mami, a blöki anyukája nagyon szomorú volt emiatt. Fogta hát magát, valamint Kutyi aprócska mancsát, és elvitte kisfiát Doktor Kántorhoz, a híres-neves kutyapszichológushoz, vagy ahogy Kutyi nevezte: kutyacicológushoz.

"Hmmm-hmmm." - mondta jelentőségteljesen a hatalmas snaucer, miközben Kutyi esetén morfondírozott. Megvizsgálta a kiskutyát jobbról, azután megvizsgálta őt balról is, végül hosszas hümmögés után megszólalt.

"Ha jól látom, ez az aprócska fogacska a bűnös mindenért. Ám ahogy az esetek nagytöbbségében, úgy vélhetőleg most is számíthatunk javulásra. Ehhez nincs másra szükség, mint türelemre, türelemre és türelemre. Meg kell várnunk, hogy Kutyi feje úgy ránőjön erre a fogacskára, hogy az már ne lógjon ki a pofijából, és ezzel együtt ezt a nagyon csúnya, komisz szokását is remélhetőleg kinövi."

"Türelem. Ránő és kinövi. Türelem. Ránő és kinövi." - ismételgette Kutyi Mami az úton hazafelé ezt a négy szót, mintha azt remélné, hogy azok összeállnak egy varázsigévé, és azonnal megoldják a problémát.

Ám ahogy Doktor Kántor is megmondta, a kutyamamának még nagyon sok türelemre volt szüksége ezután is. Meg kötszerre, hogy ellássa a sérüléseket, amiket Kutyi okozott. Meg velős csontra, hogy azzal próbálja meg békülésre bírni a megharapott kiskutyák anyukáit.

Ám egyik reggel, ahogy az ébredező Kutyiban gyönyörködött, azt vette észre, hogy az aprócska, hegyes, mindenért hibás szemfog már nem lóg ki a kis blöki szájából.

És láss csodát, Doktor Kántornak igaza lett! Kutyi onnantól kezdve egyetlen kiskutyát, kiscicát vagy postást sem harapott meg. Mert ránőtt a feje a fogára. Vagy csak egyszerűen kinőtt egy rossz szokást...

Ha kíváncsi vagy a termékekre is, amiken Kutyi szerepel, akkor kattints ide, vagy a képekre!

cseppke_halozsak_labatlan_kutyas cseppke_halozsak_labas_kutyas cseppke_halozsak_kamaslis_kutyas