Pásztor Mónika: Hógolyó, a jegesmedve - Cseppke

Pásztor Mónika: Hógolyó, a jegesmedve

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kedves jegesmackó, akit Hógolyónak hívtak. Hógolyó az állatkertben élt, ahol sokat játszott az anyukájával és az apukájával. Tökéletesen boldognak érezte magát, csupán egy valamit hiányolt az életéből: mivel nem volt testvére, és a környéken sem laktak más kölykök, így a szülein kívül nem volt senki, akivel játszhatott volna. Éppen ezért már nagyon várta a harmadik születésnapját, hogy végre megkezdhesse az óvodát, és megismerhessen vele egykorú kisállatokat. Nem kellett már sokáig várnia, hiszen elérkezett az ősz, és Hógolyó három éves lett. Izgatottan pakolta be legkedvesebb alvós pajtását és az ovis váltócipőjét a hátizsákjába, hogy aztán elindulhasson szüleivel az óvoda felé. Mikor aztán belépett a csoportszobába, nagy meglepetés érte a kis bocsot. A többi állatkölyök ugyan hasonlított rá, de egyiknek sem volt olyan szép fehér bundája, mint neki. Ők mind barna medvék voltak. Nem is akart játszani senki a kis jegesmackóval, egész nap egyedül rakosgatta a kirakókat. Egyszer ugyan megpróbált beszállni a babaházban játszó bocsok játékába, de azt mondták neki:

- Hógolyó, Te más vagy, mint mi, ezért nem játszunk Veled. Keress más barátokat!

A kis jegesmedve nagyon szomorúan tért haza. El is határozta magában, hogy soha többet nem megy óvodába, úgysem szereti őt ott senki. A szüleinek viszont nem merte elmesélni, ami történt, így aztán másnap reggel azt mondta az anyukájának:

- Anya, nem tudok ma óvodába menni. Rosszul érzem magam, nagyon fáj a hasam.

Mivel az anyukája jól ismerte Hógolyót, mindjárt észrevette, hogy a kis medve valamit eltitkol. Átölelte szorosan a nyakát, és így szólt hozzá:

- Kicsikém, ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Bánt valami?

Hógolyó sírva fakadt, és elmesélt mindent töviről hegyire, ami előző nap történt. Az anyukája figyelmesen végighallgatta, megvigasztalta, aztán úgy döntött, bemegy az óvodába, és beszél az óvónénivel a történtekről. Burmma néni nagyon megértő volt, és megígérte Hógolyó anyukájának, hogy megbeszéli a történteket az óvodásokkal. Így is történt. Miután az ovisok meguzsonnáztak, Brumma néni leültette őket a szőnyegre, és azt mondta nekik:

- Bizonyára észrevettétek, hogy valaki hiányzik közülünk. Hógolyó azért nem jött ma óvodába, mert úgy érezte, őt itt nem szereti senki. Pedig tudjátok, nem az a fontos, hogy kinek milyen a külseje. A világon sokféle állat él, és mindegyik másmilyen. Nem az számít, hogy hogy nézünk ki, hanem ahogy viselkedünk egymással.

A kis kölykök nagyon elszégyellték magukat. Elhatározták hát, hogy jóváteszik, amit elrontottak. Másnap Hógolyó összeszedte minden bátorságát, és újra elment az óvodába. Mikor belépett, alig akart hinni a szemének. Az összes mackó fehér ruhácskában volt, mintha mind jegesmedvék lettek volna! Éppen a bátorságát szedte össze, hogy megkérdezze mi történt, mikor az egyik kismackó odalépett hozzá:

- Bocsáss meg, hogy olyan undokul viselkedtünk Veled!

Aztán egy másik társa vette át a szót:

- Igazságtalanok voltunk. Mit szólnál, ha mindent elölről kezdenénk?

- Van kedved vonatozni? – vágott közbe egy harmadik kisbocs.

Hógolyó kacagott a boldogságtól. Szaladt is játszani a többiekkel, és soha többet eszébe sem jutott, hogy otthon maradjon óvoda helyett.

Te szeretsz oviba járni? Kik a legjobb barátaid? Miket szoktatok játszani?

Ha kíváncsi vagy a termékekre is, amiken Hógolyó szerepel, akkor kattints ide, vagy a képre!


személyre szóló mesekönyvek