Nógrádi-Szinyéri Tünde: Tüsi, a kis dínó - Cseppke

d%C3%ADn%C3%B3%20v%C3%ADzjellel.pngNógrádi-Szinyéri Tünde: Tüsi, a kis dínó

Tüsi, a kis dinoszaurusz nagyon szeretett volna egy kistestvért. Hiába imádkozott érte minden nap, úgy tűnt, nem lesz kis játszótársa. Egy nap felkerekedett, s elindult az erdőbe, hogy valami megoldást találjon, mert megunta, hogy semmi sem történik. Ment, mendegélt, míg egyszer csak találkozott egy varjúval.

- Varjú, varjú, nekem nincs kistesóm, mit tegyek?

- Kár, kár. - Felelte a varjú, de nem tudott neki segíteni. Tüsi csak ment, mendegélt tovább, mígnem találkozott egy bagollyal.

- Bölcs bagoly, szeretnék egy kistesót, mondd meg nekem, mit tegyek?

- U-hú, de kínos kérdés! Menj tovább, épp ott a gólya tizenhárom fával arrébb. Ő tud segíteni.

De Tüsi nem tudott elszámlálni, csak tízig: egy fa, két fa, három fa, négy fa, öt fa, hat fa, hét fa, nyolc fa, kilenc fa, tíz fa. Nem esett kétségbe, gyalogolt tovább, de közben elhatározta, hogy legalább húszig megtanul számlálni, nehogy újra így járjon. Nemsokára eljutott a gólyáig.

- Gólya, gólya, segíts nekem, kérlek! Szeretnék egy kistesót, mondd meg nekem, mit tegyek?

- Ó, kedves kicsi dínó, rendben van, segítek. Menj most haza, mert a szüleid már biztosan aggódnak, és mondd el ezt a varázsigét minden nap, úgy, hogy hallják a szüleid: Csiribiri kicsi tesó, teremjen itt még egy dínó! Légy kitartó, és ha így teszel, nemsokára hozok egy kistestvért.

Tüsi haza is ment, és onnantól kezdve minden nap elmondta a varázsigét:

- Csiribiri kicsi tesó, teremjen itt még egy dínó!  

Egy darabig semmi sem történt, de Tüsi hitt a gólyának és a varázslatnak. Addig-addig varázsolt, míg egy nap tényleg eljött a gólya, s Tüsinek még aznap kistesója született. Nagyon örült neki, másnap már menni is akart vele játszani, de döbbenten vette tudomásul, hogy a kistesó egész nap csak eszik és alszik, nem tud beszélni, ráadásul még be is szokott kakilni.

- Anyu, mikor mehetünk már játszani a kistesómmal?

- Türelem, Tüsikém, neki még nőnie kell.

Tüsi, nagyon csalódott volt. Úgy döntött, visszamegy a gólyához, hogy egy másik, nagyobbacska testvérkét kérjen, mert ezzel a picikével nem lehet játszani.

- Gólya, gólya, segíts nekem! Nagyobb tesó kellene, hozz egy újat!

- Kedves Tüsi, nem tudok segíteni, gyenge az én csőröm, csakis ugyanilyen pici testvérkét tudnék neked hozni. De tudok ám még egy varázsigét, ha elmondod minden nap, akkor hidd el, nemsokára tudsz majd játszani a testvérkéddel. Így szól a varázsige: „Hókuszpókusz csiribínó, nőjön fel a kicsi dínó!”

Tüsi hazament, és kitartóan elkezdte mondogatni a csodamondatot. Közben ugrált, szökellt, vígan kacarászott, észre sem vette, és magában is jól eljátszogatott. Jó pár hónap telt el így, ám közben fokozatosan hatni kezdett a varázsige. Végül a sok küzdelem meghozta gyümölcsét: csak megnőtt annyira a kistesó, hogy lehessen vele játszani. Ráadásul már be sem kakilt. Tüsi pedig megértette, hogy a türelem tesót terem, s közben megtanult húszig is elszámolni.

Neked van tesód vagy unokatesód? Szoktatok együtt játszani?

Ha kíváncsi vagy a termékekre is, amiken Tüsi szerepel, akkor kattints ide, vagy a képekre!

  


személyre szóló mesekönyvek