Peti, a hős varjúfiú

varjúpeti

Peti, az aprócska lila varjú nem tudott repülni. Ám amilyen aprócska volt, annyira mozgékony is. Reggeltől-estig szaladgált hát testvérkéivel a vén és óriási cseresznyefa alatt és rettentő jó móka volt ez számukra. Ennél már csak az jelentett nagyobb örömöt a kismadaraknak, ha az anyukájukkal és apukájukkal vasárnap besétáltak a pályaudvarra, hogy ott csenjenek el egy-két morzsát a vonatra várakozó utasok elejtett elemózsiájából.

Ám mivel Peti a testvéreivel ellentétben sem a padokra, sem a magas asztal tetejére nem tudott felrepülni, neki nem maradt más, mint ami a földre lepotyogott, no meg a nyújtózkodás. Nyújtózkodott, nyújtózkodott ilyenkor fölfelé, annál is inkább, mert szentül meg volt győződve róla, hogy minél többet nyújtózkodik, annál nagyobbra nő.

Hiába tanítgatta Varjú Mama türelmesen, hogy hogyan mozgassa szárnyait a repüléshez, Peti nem hitte el, hogy valaha neki is sikerülhet ez a mutatvány.

Amikor beköszöntött a június és vele együtt a cseresznye szezon, Peti akkor nyújtózkodott csak igazán. Hogy miért? Naná, hogy a cseresznyéért. Mert míg a testvérkéi, akik sokkal nagyobbak voltak nála, mind felrepültek, és a fa ágai között csemegéztek a finom gyümölcsből, addig Petinek csak annyi jutott, ami  lepottyant tőlük a földre. És amit nagy ritkán elért. Ám még a cseresznye, a kedvenc csemegéje sem volt elég ahhoz, hogy a kismadár megtanuljon repülni.

Történt egyszer, hogy míg testvérkéi a cseresznyefa ágai közt falatoztak, Peti megunva a lepottyanó falatokra várakozást elkóborolt. Ment, mendegélt, mígnem valami furcsa, zajra nem lett figyelmes. Egy aprócska cinegefióka kiesett a fészekből, és pár méter zuhanás után fenn akadt a diófa ágai között. Az ő ijedt csipogását hallotta meg Peti.

A kis varjú tudta, azonnal tennie kell valamit. Ám mint tudjuk, repülni nem tudott, más megoldást kellett keresnie, hogy feljusson a kismadárhoz. Ahogy azon morfondírozott, hogyan is segíthetne a bajba jutott madárkának, valami baljós neszre lett figyelmes. Amint a zaj felé fordította fejét, azonnal észrevette a rókát, aki a háta mögé settenkedett, hogy elkaphassa. Petinek még megijedni sem volt ideje. Azonnal ugrott egy hatalmasat, így éppen kitért a róka felé lendülő mancsa elől. Ám ez még nem azt jelentette, hogy Peti megmenekült, hiszen a következő pillanatban már vissza is pottyant a földre, épp a hatalmas ragadozó orra elé.

A róka most a szájával kapott Peti után, de a kicsi varjú megint gyorsabb volt. Felugrott a levegőbe, ám ekkor fura dolog történt. Bár nem volt ott az anyukája, mégis Varjú Mama hangját hallotta: "Használd a szárnyad, Kisfiam! Csapkodj vele gyorsan!". Peti minden erejét összeszedve kezdett csapkodni a szárnyaival, és a hatás, ellentétben előző próbálkozásaival, nem maradt el. A kis varjú egyszer csak azon vette észre magát, hogy a levegőben lebeg. No, még nem túl magasan, csak épp annyira, hogy a róka ne érje el. Ezt látva Peti még lelkesebben verdesett szárnyaival. Emelkedett egyra magasabbra, mígnem egyszercsak ahhoz az ághoz ért, amelyen az aprócska cinegefióka feküdt. Peti leszállt mellé, és megszólította:

- Szia, Peti vagyok, és azért jöttem, hogy megmentselek.

- Szia, CinkeCili vagyok, és félek.

- Ne félj, most már nincs semmi baj. Mindjárt megkeressük a fészked, csak meg kell várnunk, hogy a róka hazamenjen. - nyugtatta a kismadár a még kisebb madarat.

Cili szófogadó cinege lévén nem félt már, a róka pedig kis idő múltán hazakullogott. Ekkor Peti a hátára vette a kismadarat, és úgy repült vele annak fészkéig, ahol a cinegeszülők már nagyon aggódtak a fiókájukért.

Így esett, hogy Peti, az aprócska, csak szaladni tudó varjúfiú megmentett egy cinegét és közben megtanult repülni.

Este pedig, amikor otthon mindent elmesélt a szüleinek és testvérkéinek, Varjú mama büszkén simogatta meg buksiját:

- Látod, Petikém, ha használod a szárnyaid, bármit elérhetsz, amit csak akarsz.


Mi az, amit nagyon szeretnél megtanulni, mert most még nem sikerül neked?



Ha kíváncsi vagy a termékekre is, amiken Varjú Peti szerepel, akkor kattints ide, vagy a képekre!