Csupor Katalin: Zizi, Zazi és a titkos kert

Csupor Katalin: Zizi, Zazi és a titkos kert

Kategória Mesék

Zizi és Zazi két kicsi pillangó volt, akik egy nagyvárosban éltek. Nagyvárosi pillangóként nagyon szerették egy magas fa ágairól figyelni az utcán sétáló embereket, és érdeklődve lesték a sok különös színű és formájú autót is, amelyek alattuk suhantak át. A legjobban mégis a virágokból szerették az édes nektárt szürcsölni. A házak erkélyein álló balkonládákban ugyan minden nyáron találtak piros muskátlit, néhány petúniát, esetleg leandert és az ágyásokban illatos levendulát is, de tavasszal sokkal kevesebb virág volt, ezért sokszor éhesen hajtották álomra fejüket. Nagymamájuk sokat mesélt nekik egy nagy virágos tavaszi rétről, és mivel ők kalandvágyó kis pillangók voltak, elindultak hát a városban, hogy megkeressék. 

Először egy egérkével találkoztak. 

- Egérke, nem tudod, hogy hol van a nagy virágos rét? 

- Virágos rétet nem ismerek, de a közeli tejboltban nagyon sok finom sajt van! Az nem érdekel benneteket?

- Köszönjük Egérke, – válaszolta Zizi, a pillangó –, de mi lepkék nem eszünk sajtot!

Elbúcsúztak hát az egértől, és továbbszálltak. 

Később a hétpettyes Katica repült szembe velük.

- Katicabogár, nem tudod, merre van a nagy virágos rét? – kérdezte Zazi, a másik pillangó.

- A virágos rétet nem ismerem, de nagyon ízletes levéltetvek vannak a téren, a bokrokon.

A pillangók illedelmesen megköszönték a választ, de a levéltetveket sem szerették volna megkóstolni. 

Miközben a városban repülve keresték tovább a virágos rétet, egy különös bogárkával, egy fekete sárga csíkos kis méhecskével találkoztak.

- Hát te ki vagy?  – kérdezték a pillangók?

- Nem tudjátok? Hát én vagyok a méhecske! – válaszolta a kis bogár.

- És mit csinál egy méhecske? 

- Édes nektárt szürcsölök, virágport gyűjtök és mézet készítek belőle.

- A nektárt mi is szeretjük! Méhecske, nem tudod, hol találunk egy nagy virágos rétet, ahol sok– sok színes virág van, és mindig van mit enni?

- Véletlenül ismerek egy ilyen helyet! – kacsintott a méhecske. –  Holnap reggel napfelkeltekor találkozzunk ugyanitt, és megmutatom nektek!

A két pillangó izgatottan készült a másnap reggelre. A méhecske csakugyan eljött, és hosszú útra indultak. Mikor már majdnem elfáradtak, a méhecske felkiáltott: – Itt vagyunk! És valóban, egy furcsa színes kis épülethez értek, ahol minden apró volt: picike bútorok, picike játékok, picike biciklik és kicsi autók. És a kertben ott volt a sok-sok virág! Láttak tulipánt, kankalint, nárciszt, jácintot, napvirágot, kökörcsint és bazsarózsát, illatos orgonát, virágzó cseresznyefát és még ki tudja mit, meg sem tudták számolni, mi minden volt itt! Boldogan zsongták végig a kertet, és addig itták az illatos nektárt, míg meg nem fájdult a pocakjuk. Mikor jóleső fáradtsággal letelepedtek egy faágra, nagy zsivaj támadt! Apró lábaikon kisfiúk és kislányok tódultak ki az udvarra, nyomukban néhány felnőttel. Az óvodások voltak! A kicsik kezében locsoló volt, az óvónénik pedig az ásókat hozták, és még néhány virágpalántát ültettek a kertbe. Mikor elültették őket, az ovisok meglocsolták a növényeket, majd az óvónénik segítségével kigyomlálták a kertecskét. Zizi és Zazi, a két pillangó pedig boldogan nézte a szorgos gyerekeket! Ez lesz hát az ő titkos kertjük! Itt mindig vár rájuk néhány finom virág!

Mikor az óvodások végeztek a kertészkedéssel, a két pillangó visszatért a kertbe, és a virágok felett táncolni kezdtek. A kicsik pedig örömmel üdvözölték a kis kert új lakóit!