Zebra Zazi

Zebra Zazi

- Kategóriák: Mesék

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis zebra, akit Zazinak hívtak. Zazi kedves és csöndes zebra volt, ezért sok-sok barátja is volt. Ám a sok-sok barát közül egy valaki különösen közel állt Zazi szívéhez. Bencével, a leges-leges-leges-legjobb barátjával sokat időt töltött együtt, gyakran játszottak a téren, szaladgáltak, versenyeztek bicajjal vagy épp a mászóka tetején ücsörögtek és diskuráltak órákon át. Miről beszélgettek ilyenkor? Néha azt latolgatták, hogy vajon aznap ki fog elbotlani a telepi bácsi kutyájának pórázában, ami annyira vékony, hogy alig lehet észrevenni. Máskor fogadásokat kötöttek, hogy hányadik rúgásra repül át a labda a focipálya kerítésén. És sokszor volt olyan is, hogy nézegették a homokozóban készülő várakat, és közben kifejtették, hogy ők mennyivel nagyobbat, szebbet, várasabbat tudnának építeni. Ilyenkor persze inkább  Bence beszélt, hiszen Zazi tényleg csöndes zebra fiú volt.

 

Történt egyszer, hogy Zazi és Bence sétálni indultak. Először tettek egy kört a játszótér körül, aztán csalinkáztak egyet a csúszdás dombok között, de mivel Bence épp valamit nagyon magyarázott, észre sem vették, hogy közben kisétáltak a házak közül, el, egészen a széles útig. A széles úton sok-sok autó járt-kelt nap mint nap. Éppen ezért Zazi és Bence anyukái nem szokták elengedni arrafelé a kis barátokat, és mivel ők szófogadó zebra és kisfiú voltak, nem is szoktak elmenni az útig. Ám most Bence annyira belemerült a mondókájába, hogy egyikük sem vette észre, hogy már rég az út mentén sétálnak.

 

Ahogy így mentek-mendegéltek, Zazi egyszercsak arra lett figyelmes, hogy valami nagyot pattan a háta mögött. Ahogy megfordult, már be is azonosította, hogy a focipályát újabb labda hagyta el, ami készül épp a feje fölött kipattani az útra. Egy icipicit sem gondolkodott, hátrálni kezdett, hogy elkapja a labdát, szemét egy pillanatra sem levéve róla. Így azonban nem láthatta, hogy a mögötte lévő addig üres úton közelednek az autók, amik épp zöldet kaptak a kereszteződésben. Zazi nagy-nagy igyekezettel hátrált tehát az út felé, az autók pedig vészesen közeledtek... Szerencsére Bence – bár nagyon-nagyon komolyan magyarázott valamit – mégis felfigyelt rá, hogy barátja bizony veszélyes helyzetbe sodródik épp.

 

Az első ijedtségén túljutva odaugrott Zazi mellé, és épp, mielőtt lelépett volna háttal az útra, elkapta a kezét, és visszarántotta a járda felé. Hú, de milyen jól is tette! Egy autó épp abban a pillanatban száguldott el mellettük! Bence és Zazi néhány percig ijedten próbálták fölfogni, mi is történt valójában. Amikor a kis zebra rájött, hogy barátja épp megmentette az életét, végtelen hála öntötte el a szívét. Elhatározta hát, hogy az egész életét annak szenteli, hogy megmentsen minden kisfiút és kislányt, aki figyelmetlenül lépne az úttestre, veszélyeztetve ezzel az életét.

Onnantól kezdve minden forgalmas helyre vastag fehér csíkos zebrákat fest, hogy az autósok is tudják, arra kisgyerekek mehetnek át, és a gyerekek is tudják, hogy hol szabad lelépni az útra. Emellett minden óvodás és kisiskolás gyereknek, akivel csak találkozik, elmeséli az ő esetét a széles autóúttal és mindenkinek felhívja a figyelmét, hogy csakis úgy szabad az úttestre lépni, ha előtte gondosan körülnézünk.

Bármikor tehát, amikor zebrát látsz, jusson eszedbe Zazi a zebra és barátja, Bence története!