Fábián Katalin: Hahó, a tacsi

Fábián Katalin: Hahó, a tacsi

Categories : Mesék

Szép nyári nap volt. Eső után kisütött a nap, hatalmas színpompás szivárvány volt az égen. Misi épp hazafelé tartott az iskolából, de jajj, egyszer csak orra esett a saját lábában, bele egy pocsolya közepébe. Egy kiskutya vad csaholással odakocogott Misihez és nedves kutyaorrát a kisfiú homlokához érintette. Azután óvatosan a fogaival elkezdte húzni a pulcsiját, így próbálta felsegíteni a földről.

Ejha! Misi meglepődött, mert épp segítő kezet, vagyis segítő mancsot nyújtott neki a kiskutya. Feltápászkodott. 

-Hahó tacsi, itt egy pacsi! Hol a gazdid? -kérdezte Misi.

Erre a sovány, piszkos bundájú kiskutya a lábához húzódott és kérlelő tekintettel nézett rá. Misi érezte, örök barátság veszi kezdetét. Régóta vágyott egy kutyusra, de szülei szavai jutottak eszébe: "Jaj, mi lesz a kerttel, össze fogja pisilni...", "A szomszéd Babi néni haragudni fog a sok ugatás miatt.”, ”Még egy aranyhörcsögről sem tudnál gondoskodni”. Mégis felbátorodott és együtt indultak haza.

Misi nem merte otthon elmondani anyának és apának, hogy hazahozott egy kutyust, így elrejtette a ház mögötti tárolóban. A kutyus nagyi régi takaróját körbeszaglászta, majd boldogan lehuppant rá. Olyan puha volt, hogy ki sem látszott belőle az orra. Máris otthon érezte magát. 

Amikor a szülei meglátták Misit szakadt nadrágjában, csurom vizesen, nagyon mérgesek lettek. Apa azt mondta, hogy Misi sosem tud odafigyelni magára, képes lenne még a saját lábában is megbotlani. A kisfiú szomorúan kullogott a szobájába, de alig várta már hogy este, lámpaoltás után titokban ennivalót vihessen barátjának.

Napokig hordta az ennivalót a kutyusnak, aki néha elbújt valamelyik sarokban és úgy szundikált. Misi olyankor szólongatta merre lehet. 

- Hahó, hahó kutyuskám, merre vagy? - Ahogy kimondta: „Hahó”, a kutyus egyik fülecskéjét elkezdte hegyezni. Ez úgy megtetszett Misinek, hogy elnevezte Hahónak. 

Hahó egyre jobb étvággyal falatozott, így egyre kevesebb ennivaló maradt a hűtőszekrényben. Ezt már anya is észrevette, hiába titkolózott Misi. Egyik este anya bement Misi szobájába és rémülten látta, hogy Misi nincs az ágyában, az ablak is nyitva. Aggódva rohant ki a kertbe, hogy hova tűnhetett a kisfiú, amikor meglátta, hogy egy kiskutya falatozik Misi kezéből. Anya megnyugodott, amikor felfedezte a kis barátokat. Odament hozzájuk, leguggolt és széles mosollyal fogadta, ahogy Hahó boldogan az ölébe huppan. Misi rettenetesen meglepődött, hogy anya nem szidta le.

Együtt mentek be a házba, ahol anya a kamrából egy kutyafekhelyet és egy csinos kis etetőtálat vett elő. Misi ezen nagyon elcsodálkozott. Anya ezután elmesélte, hogy a születésnapjára egy kiskutyával szerették volna meglepni apával és, hogy az a sok kifogás, hogy nem lehet kiskutyája, csak azért volt, mert meglepetést szerettek volna neki szerezni. Megnyugtatta Misit, hogy semmi baj, hogy hazahozta Hahót, és meg is dicsérte, hogy milyen szépen gondoskodott a kiskutyáról, hiszen enni és inni adott neki. Apa alig hitt a szemének, mikor hazajött. Csak annyit kért, hogy legközelebb bátran mondja el Misi, ha történik vele valami, és ő is igyekezni fog ezen túl kevesebbet morgolódni.