Hagyd az elvárásokat és csináld, ahogy neked és a babádnak jó!

Hagyd az elvárásokat és csináld, ahogy neked és a babádnak jó!

- Categories : ÁlomKlub

Aki alapvetően nem egy rugalmas, a váratlan helyzetekhez könnyen alkalmazkodó típusú ember, annak az anyaság jó lecke lesz. Merthogy gyermekünk születésével kódolva van, hogy minden, amit tudtunk addigi életünkről, az borulni fog és gyakorlatilag a nulláról kell felépítenünk egy új „rendszert”, melyre sosem lesz tökéletes ráhatásunk.

Különösképpen igaz ez kisbabánk evésére, alvására.

Ez az új élethelyzet azoknak az anyukáknak jelenthet különösen nagy kihívást, akik gyermektelen életükben megszokták, hogy tökéletes volt a rend, a szervezettség, az előrelátás és a tudatosság a mindennapjaikban. Hogy az esetek döntő többségében úgy alakultak a dolgok, ahogy azt eltervezték.

 

Bevallom, én magam is ebbe a típusba tartoztam, így persze kellően frusztrált voltam a kezdeti időszakban, mikor elsőszülött fiam megszületett. Egyrészt mert egy ismeretlen új élethelyzetben kellett helyt állnom, másrészt szerettem volna mindent tökéletesen csinálni és féltem attól, hogy hibázni fogok.

 

Ismerős ez neked is?

 

Pedig lehet ám hibázni.

 

Olykor bizony mellé nyúlunk dolgoknak, vagy rosszul csinálunk valamit anyaként, amiről lehet, már a pillanat hevében tudjuk, másképp is lehetett volna. Megesik, hogy csak az idő igazolja majd vissza, hogy nem épp a legjobb megoldáshoz folyamodtunk vagy azt, hogy igenis nekünk volt igazunk!

 

Altatni így is lehet, úgy is lehet: ringatva, babakocsiban tolva, autókázva, kiságyban, családi ágyban, hordozva.

 

Melyik gyermeknél éppen mi működik. Azt hiszem te is tudnál mesélni! J

 

Nyugi, senki nem kapott előre megírt használati utasítást a kisbabájához!

 

Mind magunk írjuk a kisgyerekes mindennapokat, minden egyes döntésünkkel, amit nap, mint nap meghozunk.

 

Éppen ezért nem szeretem azt sem, ha valakire ilyen vagy olyan bélyegeket rásütnek a hozzáértő idegenek, de a legszebb, mikor ismerősök, családtagok teszik ezt.

 

Mert esetleg valamit másképp csinálsz, mint ahogy egyesek szerint kellene csinálnod.

 

„Jaj, tedd már le, ha hordozva altatod, sosem fog egyedül elaludni…”

„Tényleg együtt alszotok? Nem félsz, hogy ráfekszel?”

„Hidd el nekem, nem kell lábujjhegyen járni, ha alszik a gyerek! Ha most megtanul zajban elaludni, később szuper alvó lesz!”

 

Nos, ezek azok a kéretlen tanácsok, vélemények, amire egy anyukának sincs szüksége. Még akkor sem, ha a legjobb szándék vezeti őket.

 

Szeretnék hinni abban, hogy minden édesanya a benne rejlő összes szeretetet és gondoskodást nyújtja gyermekének és a legjobbat akarja neki.

 

Még ha néha ezt sután is teszi, vagy hibázik, vagy, ha olykor bizonytalan valamiben, mert nincs benne gyakorlata. Meg hát azért, mert ugyebár nincsenek kész receptek. A gyereknevelésben, gyerekgondozási kérdésekben tényleg nincsenek!

 

Hidd el nekem, a legtöbb, amit édesanyaként megtehetsz a gyermekedért és a családodért, az az, hogy minden egyes helyzetből kihozod a legtöbbet, amit tudsz, és elfogadod azt, amit befolyásolni, irányítani nem lehet. Ha épp ez a kisbabád alvásához kapcsolódik, akkor azt.

 

Azt tapasztalom azoknál az édesanyáknál, akikkel együtt dolgozom, hogy ez a hozzáállás segít abban, hogy gördülékenyebben alakuljanak ki a családi rutinok, legyen szó napirendről, esti rutinról például.

 

Mégis mit tehetsz akkor, ha folyamatosan megtalálnak a „megmondó emberek”?

 

Félig viccesen mondom, de biztos érted a lényeget: köszönd meg az értékes hozzászólásokat, és ne vedd magadra őket. Mondd azt, kedvesen: „köszönöm, majd meggondolom”. És lapozz.

 

Hiszen olyan úgysem lesz, hogy mindenkinek megfelelj, döntsd el te, ki az, vagy kik azok, akiknek adsz a véleményére és tanácsot kérsz tőlük, ha nehezen megy az altatás, ha sokszor ébred a babád, vagy ha csak cicin alszik el.

 

Feltéve, ha ezek a dolgok téged zavarnak és szeretnél változtatni rajta. Az, hogy a szomszéd néninek mi a véleménye minderről, az a te életedre és különösképp a kisbabád alvására nincs hatással.

 

Mind tudjuk, teljesen más az, amikor valaki egy-két órát elbabázgat egy kisgyerekkel és megint más 0-24-ben együtt lenni egy csecsemővel. Ezt csak az tudja igazán, aki benne van és csinálja, tényleg 0-24-ben csinálja!

 

Anyaként meg kell tanulni elengedni és nem magunkra venni mások minősítő beszólásait, és helyre tenni az illetőt vagy bölcsen hallgatni az adott helyzetben, ki-ki döntsön vérmérséklete szerint!

 

A legnagyobb kihívás mégis úgy látom az, amikor kisgyerekes anyukákkal beszélgetek, hogy mi magunk is elfogadjuk, hogy az anyaság merőben más élethelyzetet jelent számunkra és másfajta hozzáállást kíván, mint korábbi életünk!

 

Így aztán igazából csak a magunk dolgát nehezítjük meg, ha olyan elvárásokat támasztunk immár gyermekes önmagunk elé, melyeknek kisbabával, több kisebb-nagyobb gyermekkel egyszerűen képtelenség eleget tenni.

 

Sőt, a kisbabáddal szemben sem szabad olyan elvárásokat támasztani, amit ő koránál fogva még képtelen megugrani. Vajon miért kellene minden hathetes csecsemőnek átaludnia az éjszakát? Azért, mert a barátnőd babája átalussza, attól még nem „működik rosszul” a te csöppséged sem!

 

Azt gondolom, és ezen dolgozom a hozzám forduló édesanyákkal, hogy mindenki annyit vállaljon gyermeke mellett, amennyit bír, amire igénye van és csinálja úgy, ahogy jónak látja azt a családja számára.

 

Mert a család lényege azt hiszem pontosan az, hogy mindenki komfortosan érezze magát ebben kis csapatban, legyen szó gyermekről vagy felnőttről!

 

És ehhez az kell, hogy olykor elengedjük a fülünk mellett néhány kritikát másoktól, vagy hogy elhagyjunk saját magunk számára  felállított elvárásokat!

 

Kívánom, hogy legyen neked is hited ebben! Bárhogy is van, a te gyermeked számára te vagy a legjobb édesanya, gondolj mindig erre és hidd el, nem kell tökéletesen csinálnod semmit ahhoz, hogy igazán jól csináld.

Domokos Kata

Kíváncsi vagy Katára? Itt keresd!

Kata Facebook oldalát itt találod, a weboldalához ide kell kattintanod, és idekattintva jutsz el zárt Facebook csoportjához.

Share this content