Fischer Judit: Maxi, a markoló

Fischer Judit: Maxi, a markoló

- Kategóriák: Mesék


Egy tavaszi reggelen Dávid épp a szokásos csokis zabpelyhét falatozta és közben a foszforeszkáló gyurmáját gyúrogatta. „Patty ” – ez volt a becsületes neve- hol az asztal alatti szőnyegen, hol a kanapé lábánál landolt. Nyurga teste már telis tele volt szöszökkel.

- Tedd le a gyurmát és egyél, indulnod kell az oviba! –figyelmeztette a kisfiút anyukája.

- Szerintem inkább dobjuk ki. Már úgysem világít és túl tapadós is!

- Kidobhatjuk, Drágám, de nem kapsz újat! Megtanulhatnál vigyázni a játékaidra!

Dávid vállat vont, a szemetesbe dobta a gyurmát szöszöstől-mindenestől majd apukáját kézen fogva elindult az óvodába. Patty meg csak pislogott a sötét kuka mélyén egy banánhéj társaságában. Nagy volt a szomorúság a ház más szegleteiben is: a gyerekszoba sarkában egy kitört kerekű autó búslakodott, s a szekrény mögött a kirakó egyik eleme reménykedett, hátha megtalálják.

Odakint már sötétedett, amikor Dávidka hazaért az oviból. Kezében egy ajándéktasakot szorongatott és boldogan újságolta szüleinek, milyen szép játékmarkolót kapott az ovisoktól,  szülinapjára.

-       Ide nézzetek! Világít a lámpája és a markoló kanál is forgatható! Maxi lesz a neve!- ujjongott.

     Az új játék lett a gyerekszoba legfontosabb darabja és éjszakára is különleges     

     helyet kapott, gazdája mellett.

-       Hűha, itt bizonyára jó dolgom lesz! – gondolta Maxi és leoltotta lámpáit.

      Eleinte csend volt, ám percek múlva a szoba rejtett zugaiból sóhajtozás hallatszott.

       -  Jaj, bárcsak újra játszana velem…- pityergett egy robot a sarokban.

       - Régen, amikor új voltam, hogy szeretett! –mérgelődött  a  

         plüss nyuszi.

       -   Szegény Patty is a szemetesben alszik ma éjjel. – szólalt meg végül a  

            mentőautó.

       Maxi a panaszkodást hallva megrettent és csalódottan nézett alvó gazdájára.

        -   Szóval te ilyen fiú vagy… csak addig becsülöd a játékaid, amíg újak. Akkor hát,    

             viszlát! - azzal kigurult a szobából és elbújt.

       Amint a felkelő nap sugarai beragyogták a gyerekszobát, Dávid    

       felébredt és riadtan nézett körül.

       -   Apa, apa ! Eltűnt Maxi! - kiáltotta.

       -   Dávidkám, te játszottál vele. Biztos a szobádban van, keresd csak meg!-  

            hangzott a válasz.

       A keresés azonban hiábavaló volt, Maxit elnyelte a föld.  

       A kisfiút anyukája vigasztalta.

       -  Gyere, tegyünk rendet és hidd el, meglesz.

       Dávid, némi vonakodás után nekilátott a pakolásnak.

       A rendrakás során újra felfedezte régi játékait és anyukájával együtt meg is     

       javították a sérült darabokat. Örömmel látta viszont elfelejtett    

       kedvenceit.

       Maxi eközben az ajtó mögül kukucskált, s látva az igyekezetet, végül egészen   

       megnyugodott.  Mosolyogva figyelte a kisfiút és kezdte elhinni, hogy

       megváltozott.

       Egyszer csak Dávid elé gurult és felkapcsolta fényszóróit.

       A kisfiú felkapta és örömében magához ölelte!

-        Hát előkerültél! Oh, ígérem ezentúl jobban fogok rád és a többiekre is vigyázni és minden nap játszom majd veletek! – fogadkozott.

Bizony be is tartotta  a szavát s így a gyerekszoba ezentúl a vidám és megbecsült játékok otthona lett. S hogy mi lett a gyurma sorsa? Nos, ő is visszakerült méltó helyére, saját dobozába.

Itt a vége, Patty el véle!

 

A mese a „Cseppke Álommesék 2017” pályázatra beküldött egyik pályamű.