2019-ben naívan indultam a csecsemőaltatás kiismerésének útvesztőjén. Több cikkem is megjelent, amikben kész tényként könyveltem el, hogy van a gyerek, van az alvás, mint élettani folyamat, és vannak a körülmények - ha ezeket akkurátusan végig zongorázzuk, kipipáljuk, előbb vagy utóbb megoldódik a nem alvás problémaköre. Most jót mosolygok magamon, mert mindezek után mostanra már 8-10 órákat kellene durmolnom és nem az aktuális kávémtól várni a megváltást, hogy túléljem a napot.
Három gyermek után megfogalmazódott bennem, hogy innentől kezdve tőlem senki ne várja el, hogy megmondjam, mitől fog aludni a gyermeke, mert lassan egy komplett "Háború és békét" tele tudok írni azzal, hogy mitől NEM alszanak, és mi mindent próbáltam a megoldás érdekében. Egyedül sírni nem hagytam őket soha, és ebben nem ismerek kompromisszumot!
Már az első gyermekem sem volt túl jó alvó, de az ikrek után (1,5 évesek) visszasírom azokat az időket, amikor még egyedül Benedekre kellett koncentrálni és egy éjszaka akár 8x kelni, mert csak a szopitól és az összebújástól aludt el. Most is próbáltam higgadtan, a gyermekeim igényeihez alkalmazkodva, a gördülékeny napirend és alvás előtti rutin kialakításától várni a megoldást, a lehetséges hasfájás-reflux-fogzás problémakört akkurátusan kezelve (mire nem jó a gyermekorvos anyuka a háznál), majd mindent is számba vettem, de eddig nincs áttörés. A legtöbb szakirodalom ugyanis nem nyilatkozik bizonyos "extrákról", mint például a koraszülöttség vagy az ikerbabák altatása – mert innentől kezd csak igazán kalandos lenni az egész. Nem azt mondom, hogy egy gyermek ne lenne kihívás, de az éjszaka közepén két ordító babát álomba ringatni felér egy "lehetetlen küldetéssel". Pláne félóránként.
Minden reggel – miután egy újabb kalandos éjszakát zárunk - , megbeszélem magammal, hogy ma ez meg az volt a baj: hasfájás, fogzás, éhség, növekedési ugrás, túletetés, beszorult a kaki, túl pisis a pelus, sok inger, nem fáradt el eléggé, idegrendszeri éretlenség, szeparációs szorongás, új hely, túl kicsi ágy, túl hideg-meleg a szoba, telihold, szél, hó…stb.
A férjem mondta nemrégiben, hogy a mi lányaink olyanok, mint az őszi búza, még a fagy is betesz nekik. Valahogy így érzem én is. Érzékenyebbek az átlagnál. A felsoroltak persze mind reális problémák, de az ember türelme sajnos véges.
Vegyük sorba, mivel is állunk szemben!
A kutatók egységesen egyetértenek abban, hogy a koraszülöttség hatással van a gyermekek idegrendszeri fejlődésére és az alvási szokásaikra is. A korababák egyes cikkek alapján felszínesebben alszanak és többet kelnek, ugyanakkor más kutatók hosszas vizsgálódás után sem találtak különbséget az alvás minőségében, az elalvásban vagy az éjszakai ébredések számában.
Akik korábban születtek, pláne ha ez 1, 2 vagy több hónappal korábban történt, már életük indulásánál hatalmas próbatétel elé álltak. Rövidebb-hosszabb kórházi kezelésük alatt számos vizsgálatnak, beavatkozásnak lettek kitéve, támogatni kellett a légzésüket, esetleg a keringésüket, táplálásukat fokozatosan fel kellett építeni. Fertőzések leselkedtek rájuk, amelyek legyőzésében antibiotikumok, egyéb gyógyszerek voltak a segítségükre. Nyilvánvaló, hogy a normál időre született babákkal ellentétben ezeknek a törékeny kis hősöknek az első néhány hét alatt mellőzniük kellett édesanyjuk állandó közelségét, még ha a legmodernebb elveket valló koraszülött osztályok ma már hatalmas hangsúlyt fektetnek a lehető legkorábbi bőr-bőr kontaktusra és a kenguruzás során minél hamarabb az édesanya mellkasára helyezik a csöppségeket. Ezek a napok, hetek, biztosan nem múlnak el nyomtalanul (sem a gyerekben, sem az édesanyában), el kell fogadnunk, hogy az első évek során beleszólhatnak a nyugodt alvásba.
És mi van akkor, ha a Jóisten bőkezűen mérte a gyermekáldást, és ikrek érkeztek a családba? Az ikerbabák születése a természet csodája. Két gyermek, akik a fogantatás pillanatától kezdve együtt vannak, egyforma hatásoknak voltak kitéve az anyaméhben, együtt fejlődnek. De ennek ellenére két teljesen különálló személy, gyakran merőben más személyiségjegyekkel és temperamentummal. És nem lehet felkészülni rá, az ember el sem tudja képzelni, hogy a nap legegyszerűbbnek tűnő momentumai is mekkora logisztikát igényelnek két, esetleg három csecsemővel, nem is beszélve az altatásukról. Erről nem szólnak az alvós szakirodalmak, itt már nem működnek a sablonok. Sokszor a segítség sem megoldás, anya nem sokszorozható és az ikreknek egyetlen édesanyán kell osztozniuk. Eltérő lehet az alvási igényük, különböző dolgokat szeretnek és éjszaka felébreszthetik egymást. Ki kell ismerni őket, ami az egyiknek jó, az a másiknak nem biztos.
Az egyik kislányom a hűvösebb szobát szereti, a másik 23-24 C-ban alszik jól. Az egyik puhább matracon alszik, szeret összebújni, igényli az éjjeli fényt, a másik pedig a kiságyában egyedül kiterülve érzi jól magát a sötétben. Viszont a takaró tiltólistás mindkettőnél, belegabalyodnak és azonnal felébrednek, kizárólag tipegő hálózsákban alszanak nyugodtan.
Irigylem azokat az ikres anyukákat, akik két puszi után betakarják babáikat, majd befordulnak a fal felé és alszanak reggelig. Nálunk nem ez a helyzet. Sok "ikres-csoport" sortárs édesanyát kérdeztem, hogy hogyan kellene altatni a babákat, milyen jó tanácsokkal tudnak ellátni, mi segít? Legjobban a "gin tonic" válasz tetszett. ☺
Viccet félretéve, volt, aki azt mondta, hogy onnantól lett megváltás az altatás, hogy megtanulta egyszerre magára kötni a két gyermeket és úgy ringatta őket, van aki az egyik iker tagot a garázsban tudta csak elaltatni babakocsiban, másik édesanya a nappaliban lévő babakarámba költözött be a gyerekekkel és hónapokig ott aludtak együtt. Egyik megoldás sem túl szokványos, de nem zárkózom el semmilyen lehetőségtől, folyamatosan próbálkozunk mi is.
Nézzük át, milyen pozitív tapasztalatokat szereztünk az elmúlt 5 év alatt, ami mások segítségére is lehet!
- Legfontosabb az elfogadás! A mi gyerekünk egyedülálló, senkihez sem hasonlít. Ezért nem is lesz soha tuti recept, és a szomszéd ötlete sem valószínű, hogy bejön nekünk. Gyermekünk magában hordozza a tőlünk örökölt vonásokat, saját, egyéni tulajdonságait, a születése körülményeit, esetleg iker létének napos-árnyas hozadékát.
- Legyen napirend és alvás előtti rutin! Ez a saját tapasztalatom szerint is nagyon fontos és sokat segít! A kiszámíthatóság, az alvások ütemezése, a fáradság jeleinek keresése kulcsfontosságú. És itt lehetnek egész komoly egyéni különbségek! Ezen felül a megfelelő “fárasztás”, de a délután második felében lévő lecsendesedés is elengedhetetlen a nyugodt éjszakához!
- Teremtsünk megfelelő körülményeket az alváshoz! Mégpedig a gyermek igényei szerint. Nekünk a tipegő hálózsák kötelező mindig minden körülmények között, több vastagságban az aktuális évszakhoz igazodva tudunk korlátlan mozgást biztosítani az éjszaka során. Bárcsak mindenre lenne egy ilyen klassz megoldás!
- Figyeljük a kicsi jelzéseit! Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermek napközben is nyűgös, fájdalma lehet, vagy elalvás után egy órával keservesen sír, vegyük sorra a kezelhető problémákat és oldjuk meg. Ebben a témában érdemes elolvasni az újragondolt "Nyugodt éjszakák a gyermekorvos szemével" cikket.
- Reális elvárásokat tűzzünk ki magunk elé! Máról holnapra nem fog megváltozni semmi, ez egy hónapokig, évekig tartó folyamat, és csak szerencse kérdése, hogy a mi gyermekünk mikorra fog számunkra is elfogadhatóan aludni. Több könyv írja le lépésről lépésre a megoldást – ami nagyon klassz ismeretterjesztő olvasmány mindenkinek, aki ebben a cipőben jár, ugyanakkor az én személyes meggyőződésem, hogy az idő a legnagyobb tényező és az alvási szokások a gyermek érésével együtt változnak, mi pedig legyünk addig higgadtak és türelmesek.
Örüljünk, hogy a gyermekünk jól fejlődik, egészséges, és "csak" nem alszik tökéletesen!
A szerző csecsemő és gyermekgyógyász, a tunderidoktorneni.hu weboldal alapítója és tanácsadó orvosa.
Kövesd a Tündéri Doktornéni közösségi média oldalait is!