Ludányi Fanni: Cocó és a barátság

Ludányi Fanni: Cocó és a barátság

Kategória Mesék

Cocó a fekete-fehér kiscsikó ma is a réten játszott kis barátaival, a pillangókkal. Kedvenc időtöltésük a fogócskázás volt. Cocó olyan gyorsan vágtatott, hogy a pillangók csak akkor érték utol, ha összefogtak és bekerítették őt. Egy nap aztán az egyik pillangónak új ötlete támadt. Mikor Cocó lett a fogó, a kis pillangók olyan magasra röppentek, hogy a kiscsikó nem érte el őket. Ettől persze nagyon dühös lett.

- Ez nem ér! Csaltok! – mondta a barátainak.
- Nem igaz, mi nem is csalunk! – válaszolták a pillangók.
- De igen csaltok és most már nem is akarok veletek játszani. Többé nem vagytok a barátaim! – felelte Cocó és sértődötten elvágtatott.

A kis pillangók szomorúan néztek utána.

A kiscsikó olyan sokáig és olyan gyorsan vágtatott, hogy észre sem vette, milyen messzire került az otthonától. Szeretett volna haza menni, de nem tudta merre induljon és nagyon fáradt volt, ezért lepihent egy kis bokor tövében és elszenderedett. Egyszer csak arra ébredt, hogy valaki szólongatja:

- Hahó! Ébren vagy? Hahó! Itt vagyok fönt, nézz ide!

A kiscsikó felnézett és meglátott egy kicsi felhőt az égen, aki épp őt nézte.

- Szia! Hát te ki vagy? – kérdezte tőle.
- Szia! Én Cocó vagyok. És téged hogy hívnak?
- Én Fodor vagyok. Mit csinálsz itt?
- Én csúnyán összevesztem a barátaimmal, elvágtattam és eltévedtem. – vallotta be Cocó.
- Sajnálom! – mondta Fodor. – Pedig nagyon szerencsés vagy, hogy vannak barátaid! Velem nem barátkozik senki, nagyon magányos vagyok.

Cocó nagyon megsajnálta a kis felhőt és szeretett volna segíteni neki.

- Kitaláltam valamit! – mondta a kiscsikó. – Ha segítesz nekem hazajutni, én segítek neked barátokat találni!

Ez az ötlet megtetszett Fodornak, így hát útnak indultak. Fodor fentről figyelte az utat és diktálta az irányt, Cocó pedig mindenkit, akivel találkozott arról kérdezett, hogy lenne-e Fodor barátja. Először egy csapat hangyával találkoztak.

- Sziasztok kis hangyák! Lennétek Fodor a felhő barátai?
- Szívesen lennénk, de sajnos nem érünk rá barátkozni, sok dolgunk van és különben is a felhők nagyon magasan vannak, mi pedig itt lent a földön élünk. Nem tudnánk együtt játszani.

Ezután néhány napraforgó mellett haladtak el, így tőlük is megkérdezte, hogy lennének-e Fodor barátai.

- Mi napraforgók vagyunk. Nem szeretjük a felhőket, csak a napocskát. Nem akarunk a barátai lenni.

Cocó látta, hogy Fodor nagyon szomorú lett, ezért próbálta elterelni a figyelmét. Vicces történeteket mesélt neki és sokat beszélgettek. Kiderült, hogy nagyon sok közös van bennük. Mind a ketten szerették a szivárványokat, az esti égbolton a csillagokat számolni, szerették a mező virágainak illatát és figyelni a hóesést. Így mire visszaértek a kis rétre nagyon sok mindent megtudtak egymásról.

- Köszönöm Fodor, hogy segítettél hazajutni. Sajnálom, hogy nem találtunk neked új barátokat – mondta a kiscsikó.
- Szerintem mégis sikerrel jártunk. Útközben mi barátok lettünk, nem igaz?

Cocó meglepetten nézett a kis felhőre.

- Igazad van! Mi tényleg barátok lettünk. – válaszolta boldogan a kiscsikó.

A két újdonsült barát csatlakozott a pillangókhoz, akiktől Cocó bocsánatot kért, amiért undok volt. A pillangók is bocsánatot kértek Cocótól, amiért csalni próbáltak a fogócskában. Megígérték egymásnak, hogy ezután nem vesznek össze ilyen apróságokon. A kis pillangók nagyon örültek Fodornak is. Ezután mind együtt játszottak a réten.

Így történt, hogy mindannyian új barátokkal gazdagodtak.